A 3D modellezés, animáció egy olyan korszerű eszköz lehet a szülők, segítők, fejlesztők és pedagógusok kezében, amellyel a gyerek kognitív és szociális fejlődésének számos területén is – szinte észrevétlenül – pozitív hatásokat, eredményeket érhetünk el.

A 21. század első évtizedeiben elképesztő informatikai robbanás tapasztalható. Szinte mindenki kezében ott az okostelefon, a legtöbb háztartásban van tablet.

Az utóbbi évek jellegzetes tendenciája az is, hogy a fiatalok körében „kiment a divatból” az asztali számítógép, a laptop – ha be is kapcsolják őket, elsődlegesen játszanak vele. Kevés gyerek használja valódi ismeretszerzésre, tanulásra, kreatív tevékenységre. A szülők, közvélemény körében is elterjedt nézetté vált, hogy a gyerek minél később üljön számítógéphez – védve ezzel a valós és valótlan veszélyeitől. Pedig a számítógép jó, és adekvát használata, a világháló nyújtotta, hiteles forrásaiból való gyors, szinte korlátok nélküli információszerzés, ezzel egy újfajta tanulás megtanulása, ma már ugyanúgy az alapvető kompetenciák közé tartozik, mint az írás, olvasás és számolás. A „számítógépezés” tiltása, csak negatív hatásainak hangsúlyozása épp olyan káros, mint a túlzott, nem a gyermek fejlődését szolgáló használata.

A számítógép előtt végezhető 3D modellezés, animáció egy olyan korszerű és élvezetes eszköz, ami elősegíti az informatikai eszköztár megfelelő használatát, és észrevétlenül számos területen fejleszti a gyerekek készségeit, képességeit, korrigálhatja problémáikat, bővíti a tanulás-módszertani eszköztárat.

A 8-16 éves korosztály számára a 3D animációt össze lehet kapcsolni a tantárgyi ismeretekkel. Szakköri formában oktatva alkalmas arra, hogy ötvözze a régi, jól bevált hagyományokat és módszereket a modern kor vívmányaival, lehetőségeivel és kihívásaival. Egyes tantárgyi témákat a gyerekek által elkészített 3D animációval megtámogatva, a módszer képes arra, hogy újra felébressze a gyerekekben a tanulás iránti vágyat, mintegy belső késztetéssé téve azt, ehhez megfelelő motivációs bázist teremtsen, segítve ezzel az iskolai tananyag iránti érdeklődést is. A 3D modellezés tanításán keresztül élményszerűvé és kreatívvá tehetjük a tanulási folyamatot, miközben a fiatalok egy korszerű tudás birtokosaivá is válnak.

A gyerekek egy szabad felhasználású program segítségével ismerkedhetnek meg a 3D animáció alapjaival, amit otthon is elérhetnek, immár hasznosan eltöltve idejüket a számítógép előtt. A program számukra már megtanítható professzionális használata feltételezi, és magával is vonja az informatikai készségek, képességek fejlődését, az ezen a területen megszerzett tudás bővülését. A matematikai, fizikai algoritmusok, műveletek használata ezen tudások észrevétlen elsajátításához is vezet.

Tanulás-módszertani szempontból is nagyon hatékonyan alkalmazható a 3D animáció által nyújtott vizuális és tevékenység alapú tanulás.

Oktatási rendszerünk sajátossága, hogy felső tagozatba lépve gyökeresen megváltozik a tananyag jellege, és mennyisége, a tanítási folyamat eszközrendszere.

Míg alsó tagozatban gyakran jelen vannak a különböző modalitásokat (hallást, látást, tapintást) egyaránt használó módszerek, a gyerekek sokszor tapasztalati úton, a környezetük manipulálásával is ismerethez jutnak, addig ezek az elemek felső tagozatban szinte teljesen eltűnnek. Még a természettudományos tantárgyak esetében is kevés a szemléltetés, kísérlet, és ezek is inkább bemutató jellegűek, nem igénylik a diákok aktív közreműködését.

Feladatunk lehet olyan folyamat megjelenítése, mely a fent már vázolt nehézségek mellett nagyon lassú vagy nagyon gyors jelenségek köré épül. Képzeljük csak el, hogy az Univerzum fejlődését semmilyen módon nem tudjuk valóságos videó felvételen bemutatni, hiszen az a pár évtized, mióta mozgó képet tudunk rögzíteni, csak egy pillanat akár egy csillag életében is, nemhogy csillagrendszerek, galaxisok életfolyamatait megfigyelhessük. Milliárd éveket tudunk viszont megjeleníteni az animációs technikával, mondjuk egy vulkán születéséről.  De gondolhatunk egy puskagolyó útjára, vagy ennél még gyorsabb, akár a fény sebességével mérhető folyamatokra, melyeket szintén nehéz vagy lehetetlen megmutatni videón.

Így a gyerekek saját tanulásuk során sem tudják bevezetni – a most már ugrásszerűen megnövekedett tananyag – hatékony információfeldolgozási, elsajátítási módszereit. Szinte csak egyetlen modalitást, a hallást használják – jó esetben figyelnek órán (bár érzékelhetően nehéz már a percenként a világból millió információval bombázott ingerküszöbüket egyszerű tanári előadással, magyarázattal elérni), otthon egyszer-kétszer elolvassák, esetleg „bemagolják” a tananyagot. Nem történik meg a tananyag átszerkesztése, érthető formába szervezése, különböző modalitásokba való kódolása, holisztikus rendszerbe való elhelyezése. Az információk az agyban egy helyen tárolódnak, egy elérési úttal képesek csak aktiválódni, ezzel előhívásuk is korlátozott, nehézségekbe ütközik. Pedig ma már tudjuk, hogy a több modalitás mentén átadott, majd tárolt információ egy rendszer részeként, mélyebb ismeretelsajátításhoz vezet, könnyebben előhívható, összekapcsolható más rendszerekkel.

Ez csak néhány kiragadott alkalmazás volt a számos, egyre bővülő lehetőségből a 3D rendszerek alkalmazására.

Ha érdekel a 3D animáció,  jelentkezz a februárban induló 3D animációs kurzusunkra!

Legközelebb arról olvashattok, hogy tanulásmódszertani szempontból hogyan hasznosíthatjuk a 3D animáció lehetőségeit.